Garta eredete

Garta eredetére vonatkozó pontos feljegyzés nincs. Egy feljegyzése ugyan van a Sopron megyei levéltárnak 1663-ból ami így szól: „engedélyt kapnak a kapuvári várt őrző muskétások a vár körüli puszta helyen való letelepüléshez.” Vannak, akik aztán ezzel kapcsolatba emlegetik Garta eredetét. A településre vonatkozó iratok ma is megvannak Gartán a többi irat közt. A településre vonatkozó egyik irat a Sopron megyei nemesi széktől, a másik pedig a Bécsben lefejezett gróf Nádasdy Ferenc országbírótól van. Ezen iratok tartalma csak annyi, hogy a községbe letelepülő várőrző katonaságot, akik között idegen ajkú is volt, ezeket az új gartaiakat, ahogy az írás is nevezi őket ugyanazon kiváltságok illetik, mint a régi gartaiakat. Az említett levéltári dátumnak tehát a jelentősége csak ennyi, az eredetre vonatkozólag semmit se mond. A községben végzett kutatások, iratok és hagyományok után az következtethető Garta eredetére vonatkozólag, hogy Garta egyidős a kapuvári várral, már azzal a várral, amit a kurucok 1705-ben leromboltak. A meglevő iratok mind azt bizonyítják, hogy Gartán 1600 körül már élénk községi élet folyt, ami mind a régebbi eredetre vall. A község lakói tudvalevően várnép volt. A várnépek rendjébe tartoztak a mesteremberek is, a céhek. A céh úgy a kőműves, mint az ács céh még ma is megtalálható Gartán. A történelemből tudható, hogy a céheket az 1300-1400-as években Róbert Károly, Nagy Lajos és Zsigmond királyaink honosították meg. Az említett királyaink a várnép rendjének kiváltságlevelet, privilégiumot adtak. Királyi vár volt a kapuvári vár is Zsigmond király idejéig, Ő ajándékozta a Kanizsai családnak. Ennek az említett várnépnek rendjébe tartoztak a gartaiak ősei, Garta község privilégiuma is innen származik, amit később 1663-ban I. Lipót császár megújított. Ezen privilégiumot a gartaiak 1848-ig élvezték is. A privilégium vagy kiváltságlevél a gartaiaknak jelentette a szabad rendelkezést a házvagyon fölött, dézsma-, robot-, vámmentességet, valamint a szabad bírói választási jogot. Ezeket a jogokat abban az időben csak a nemesség élvezte. Ezen az úton haladva megállapítható, hogy Garta egyidős a régi kapuvári várral. A várról van ugyan említés Kapu néven már 1162-ből, de az hogy kő vagy téglából épült vagy az időből származik-e nincs rá adat. Lényeg az, hogy a várat építeni és azt javítani várnép nélkül nem lehetett, tehát a várnép egyidős kell, hogy legyen a várral. Garta eredetére vonatkozólag ez el is fogadható. Garta ezen régi eredetét még sok minden alátámassza. A meglevő iratok mind azt bizonyítják, hogy itt már 1600 körül élénk községi élet folyt. A régi eredet mellett talán legjobban a régi templom körüli temető bizonyít, hogy ez mikor volt használatba azt nem tudni, csak annyit, hogy1800-ban már ez a mostani temető volt meg. Egy ásatás szakemberekkel a régi templom körüli temetőben legjobban fényt derítene Garta eredetére. Ez a templom körüli temető a községnél különben mindig a legősibb eredetre vall. A meglevő periratok Mária Terézia idejéből, a közös legelő ügyben szintén a régi eredet mellett tanúskodnak. Az iratok meghatározzák a közös legelő nagyságát, ami hosszába a babóti úttól délre a kisfaludi határig szélességbe a Rábától a babóti kertek aljáig terjedt. Az, hogy Kapuvárnak ezidőbe nincs közös legelője és hogy a legelő a babóti kertek aljáig terjed szintén csak a két községet is megelőző régebbi eredetre vall. Szomorú azonban a gartaiakra, hogy a közös legelőjüket az új földesúr herceg Eszterházy három részben is megnyírbálta. Tagosításkor már csak egy nyolcadrész maradt Gartának. A mai erdő dűlő. A község igyekezett per útján visszaszerezni az elvett legelőrészeket, de igazsága mindig a herceg Eszterházynak lett. Az akkori vezetők még Mária Teréziánál is jártak az ügyben. A királyné utasításokat is adott, hogy igazságosak legyenek a gartaiakkal szemben, de az írás is hiábavalónak bizonyult. Régi eredet mellett szól a gartai templom két búcsú napja is Szent Sebestyén és Szent Katalin napja. Szent Sebestyén a templom védőszentje, az ő ereklyéje van az oltáron. Szent Katalin még a régi templom felszentelésének a napja. A templom felszentelésének kötelező megünneplését pedig Szent László rendelte el. Ez bizony már régen volt, azért nem tudják a gartaiak, hogy mit ünnepelnek Katalinkor. A Várkonyi apát úr is pengette ezt akkor, amikor idejött, de a gartaiak ragaszkodtak ahhoz, hogy búcsú volt, hát ezután is búcsú fog maradni, ha nem is védőszentje Szt. Katalin a templomnak. A régi gartai templomot 1906-ban, hogy lebontották találtak rajt a toronyfal és a tűzfal között egy felírást: renov. 1779. arról még írás is van, hogy 1821-ben ledőlt a boltozatja és újra kellett csinálni ez időből származik a tornya is. Eből az következtethető, hogy már 1821-ben az összedűlés fenyegette a templomot, az már jó száz éves lehetett. Az 1779-i renoválási dátum meg azt jelenti, hogy a gartaiak már akkor templomot javítottak, amikor még sem Kapuváron, sem Babóton nem volt templom és plébánia sem. Ez a hagyomány is maradt az öregek ajkáról, hogy amikor 1590 körül a török betört a Rábaközbe előle az osli égerbe menekültek, ez időbe már község volt Garta. Garta kicsiny határánál fogva szegény földművelő község, úgy a múltban, mint ma. A kevés föld sose volt arányban a népességgel. Pl. 1714-ben Gartának 400 lakosa volt, a föld meg 300 hold körül ingadozott. Ez a mennyiség valószínű akkor is elégtelen volt a lakosság életének fenntartásához. Gartai viszonylatban ez az arány állt fenn egészen a mai földosztásig, ami most részben kedvezőbbé tette a helyzetet. A gartaiak, hogy mégis valahogy biztosítsák magukat a földből dohányt és kendert termeltek. A dohányt 1869-ig szép haszonnal termelték, de a mindjobban elterjedt csempészés a Hanságon keresztül Ausztriába véget vetett a termelésnek és elvették a dohánytermelési jogukat. A kenderből szintén jó hasznot húztak, de ezt meg leállította a mindjobban elterjedt gyári áru. A kendertermelés virágzását ma már csak a betellő kenderáztató gödör őrzi. A község határa időről időre mindinkább szaporodott. Egyrészt a szomszédos községek határából vett földek által, másrészt a földosztások révén. A csatolás előtt kb. 100 hold földje volt. A gartaiak a földjeiken gabonaneműekből főleg búzát, árpát, kapásokból cukorrépát, szeszrépát és cikóriát, ha mákbogár nincs mákot, takarmányokból lucernát, lóherét termesztenek. Mint kevés földű községbe az állattenyésztés sem igen virágzott. Az időbe míg 100 hold körül legelőjük meg volt, az állattenyésztés is szépen fejlődött. Abban az időben 460 db. marhájuk volt. Ez az akkori szám igen szép állattenyésztésről beszél. A legelő elvesztése azonban visszafejlesztette az állattenyésztést. A mai állatállomány Gartán 600-700 között van. A szarvasmarha állományukat főképp fejésre és hízlalásra állították be. A sertéstenyésztésnél a súlyt főképp a hízlalásra helyezték. A régi gartaiak tavasszal elhajtották az uraságéra makkoltatni és ősszel, mint hízott disznókat hajtották őket haza és vitték a bécsi piacra. De sajnos ez a világ megszűnt. Gyümölcstermelésünk talán egyidős Gartával. Még a régi pecséten is almafa áll tele almával és egy ember szedi. A legrégibb ilyen pecsét 1663-ból van. A pecsétnél Mária Terézia és II. József alatt a felírás Gartei-re változott, ami a kert németes magyarázatát fejezi ki. A 100 évnél idősebb gyümölcsfákat az 1929-i 31 fokos hideg annyira megsanyargatta, hogy ezeknek az idős fáknak nagy része elpusztult. De a jelek arra következtetnek, hogy a gyümölcstermelés újra virulni fog a kiváló gartai földben. A mezőgazdasági arculata így alakult Gartának. Nevezetes események a községbe, ami részint csak hagyomány. A kurucok által 1709-ben lerombolt kapuvári várat a gartai várnép építette újra, ami ma is megvan. 1800-ban már volt iskola templom mellett a felsőszer fölött. 1750-ben aláírások után ítélve már írástudók lakták a falut. 1848-ban hadisarcot fizet a falu, mert egy osztrák katonát ütöttek agyon. Az akkori elöljárókat ezért el is vitték. 1886-ban kéttantermes iskolát, kántorlakást és községházat épül a község.

1906-ban templomot a saját erejéből. 1908-ban újra kéttantermes iskolát két tanítólakással. 1920-ban pásztori házat és istállót. Míg 1923-ban befejezte életét és csatolva lett Kapuvárhoz. Garta község így megszűnt lenni, lelépett a történelem színpadáról, de a szelleme azért élni fog soká.
Adja Isten, hogy úgy legyen!
 
Garta, 1947. január 23.
 
                                                                                   Pászli Annus

Vélemény, hozzászólás?